Mit értünk álallergia alatt?

Egészséges emberekben a hisztamint a máj lebontja, normális körülmények közt a hisztamint akár nagyobb adagok bejutása esetén is képes lebontani szervezetünk. Súlyos problémát csak azoknál okoz, akiknek szervezete erre nem képes - ilyenkor az élelmiszerrel bevitt hisztaminmennyiség hisztaminmérgezést eredményez.

Okai

Ha valakinek a szervezete már igen csekély mennyiségre allergiás tünetekkel reagál, akkor szervezetéből hiányzik az az enzim (diaminoxiáz), amely lebontja a hisztamint. Ennek hiányában a fehérjéből és a hisztamindús élelmiszerekből származó hormonszerű anyag nagymértékben felhalmozódik a vérben.

Heves, allergiaszerű tünetek jelennek meg, anélkül, hogy az immunrendszer valójában részt vett volna a panaszok kialakulásában (a vizsgálatok IgE ellenanyag- és eozinofil fehérvérsejt-felszaporodást nem mutatnak). Ezért nevezik az állapotot pszeudo- vagy álallergiának.
A tüneteket többnyire valamilyen gyógyszer, élelmiszer-adalékanyag, vegyszer vagy konzerválószer (szalicilsav, benzoesav) váltja ki.

Az álallergiában is a hisztaminkilökődés felelős a tünetekért, hasonlóan a klasszikus allergiás esetekhez. Azonban a hisztamintermelő hízósejtek felnyílását ilyenkor nem egy adott anyag ellen termelődött ellenanyag vagy a kettőből létrejött komplexum váltja ki.

Az immunrendszer pszeudoallergiában gyakorlatilag kimarad a tünetek keletkezéséből, mert a kiváltó anyag direkt is képes hízósejt- vagy bazofilsejt-felszakadást előidézni, s ezáltal hisztaminkilökődést produkálni. Az egyik leggyakoribb álallergiát előidéző anyag az aszpirin, de a hozzá kémiailag igen hasonló élelmiszerfestékek is rendkívül erélyes túlérzékenyítő szerek.

Álallergiánál komoly szerepe van a bejutó anyag mennyiségének is, az adagtól függően jelentkeznek enyhébb vagy súlyosabb tünetek, s ritkább az azonnali súlyos reakció. Ezzel ellentétben a klasszikus allergiánál már a legkisebb dózis is komoly sokkos állapotot (anafilaxiát) képes előidézni.

Néha a tünetek csak jóval később, 2-3 nap múltán alakulnak ki, mert az élelmiszer a szervezet hisztamintartalékainak felszabadulását provokálta. Ilyenkor leginkább gyulladásos panaszok alakulnak ki, mert a hisztaminraktárak erre szolgálnak. Ezekben az esetekben is kimutathatóan magasabb a vérben a hisztaminszint.

Átmeneti hisztaminérzékenységet eredményezhet a vírusos eredetű hepatitis és egyéb májbetegség is.

A betegség felismerése

A savanyú káposzta elfogyasztását követő panaszok feltétlen felvetik a hisztaminallergia (álallergia) lehetőségét.

Borteszt:

előzetes légzésfunkciós teszt után fél dl vörösbort kell elfogyasztani (ebben kb. 50 mikrogramm hisztamin van), majd 15-30 perc múlva megmérik a vér hisztamintartalmát. Ha visszatért a normális szintre, akkor nincs túlérzékenység, ha továbbra is magas marad, hisztaminallergával van dolgunk.

Bőrteszt:

igen kis mennyiségű hisztamint juttatnak a bőr felszíni rétegébe, s ha hamar nagy területen bevörösödik és ödémás lesz a bőr, akkor egyértelmű a túlérzékenység.
A bőrteszttel meg lehet tudni azt is, hogy milyen élelmiszerek váltják ki a panaszt, de így viszonylag korlátozott számú anyagot lehet csak tesztelni.