Kutatások , hogy mennyit is kellene aludnunk

Kis macskákkal folytatott kísérletekből kiderült, hogy az alvás komoly hatással van az agy fejlődésére. Az életút elején megfigyelhető nagyobb alvásigénynek, idegsejt-hálózatokat fejlesztő hatása révén, biológiailag fontos szerep jut. Amerikai kutatók megállapították, hogy a macskák látásának tökéletes kialakulása is a kölyökkori alvástöbbletnek köszönhető.

Az agyfejlődés alapja az idegsejteknek növekedésre, erősödésre, újabb összeköttetések kialakítására való alkalmassága. Az idegrendszeri kapcsolatok egészen a felnőtt kor eléréséig változhatnak, összetettebbé, árnyaltabbá válhatnak. A neuronok e változási képessége jelenti az idegrendszer plaszticitását.

A San Francisco-i University of California (UCSA) kutatói az alvásnak az agyi plaszticitásra gyakorolt   hatását vizsgálták. A kísérletben résztvevő macskakölyköket két csoportra osztották. Az egyik csoport egyedei hat órát aludtak, a másik csoportot ez idő alatt ébren tartották, majd a kutatók környezeti ingereknek tették ki az állatokat.

Azt tapasztalták, hogy alvás után sokkal plasztikusabban reagált a macskák agya a környezet hatásaira.  A kutatást vezető Marcos G. Frank arra a következtetésre jutott, hogy az alvás hatására bekövetkezett agykérgi plaszticitás-növekedés a memória összetettebb, tartósabb formáinak kialakulásában fejeződik ki.

"Kísérleteink szolgáltattak először bizonyítékot arra, hogy az alvás befolyásolja a környezeti hatások következtében keletkező új idegrendszeri kapcsolatok kialakulását." - jelentette ki Frank.

A nem-REM alvás

A kísérletekből egyértelműen kiderült, hogy az alvás mélyebb, és szemmozgásoktól mentes szakasza, az úgynevezett nem-REM alvás hatására növekszik az agykérgi plaszticitás. Az alvás két, egymástól jól elkülönülő szakasza a REM (Rapid Eye Movement), és a nem-REM alvás.

A REM alvás vizsgálatát számtalan kutatás tűzte ki céljául, mivel e szakasz során keletkeznek az álmok. A nem-REM alvás szerepe azonban sokáig ismeretlen volt. Az egyik újonnan felállított hipotézis szerint a nem-REM alvás alatt neuronok növekedését serkentő hormonok, úgynevezett neurotrofinok termelődnek az agyban, ezek hatására képződnek a tanulás és emlékezés folyamatát jellemző, új idegsejt kapcsolatok, a szinopszisok.

Az elmélet segíthet az alvás mai napig titokzatosnak tűnő szerepét megismerni. Valamennyi állat, még a hangya is, rendszeresen alszik. Az emlősállatok bizonyosan álmodnak is, korábbi kutatások még az álmok jellegének meghatározásában is eredményekkel szolgáltak. Az alvást kiváltó neurobiológiai folyamatok szintén jól feltérképezettek, de továbbra is kérdéses , hogy miért van az állatoknak szükségük az alvásra.

Evolúciós elméletek

 Az alvás evolúciós jelentőségéről ugyancsak számos feltételezés ismert. Lehetséges, hogy az ember azért alszik éjjelenként, mert ez az aránylag mozdulatlan, zárt helyen folytatott tevékenység védelmet nyújtott számára a múltban a mozgó célpontra vadászó, éjszaka aktív ragadozókkal szemben.

Az UCSF idegélettan professzora, Michael P. Stryker ellenben úgy véli, hogy az alvás az idegsejtek hálózatainak kialakítása miatt nélkülözhetetlen. A madarak, az emlősök, és az ember élete első szakaszában háromszor olyan hosszú ideig alszik naponta, mint felnőtt korában.

Az alvás lehetőségétől megfosztott kísérleti állatoknál memória- és tanulási zavarok léptek fel, amelyek helyreálltak, amikor az állatok kialudták magukat.