Újfajta divatos hotel mely a gasztronóm stílus jegyét viseli

Anglia fő-főszakácsa, Raymond Blanc megálmodta és felépítette a legdivatosabb vidéki hotelt. A séf, aki gyakorlatilag megváltoztatta az angolok ételhez való viszonyát, új műfajt teremtett, a gasztro-hotelét.

Raymond Blanc 1984-ben indította be mostanra világhírűvé vált gasztro-szállodáját Oxford közelében. Blanc-nak és néhány hozzá hasonlóan elkötelezett szakácsnak köszönhető, hogy a - valljuk be, nem éppen változatosságáról híres - angol konyha világszínvonalúvá fejlődött.

Blanc szállójának éttermében elkölteni egy gyertyafényes vacsorát élményszámba megy. A reggeli libamáj lekvár rebarbara kompóttal és pirított gyömbéres brióssal, ebédre pedig jöhet egy kis kagyló erdei gombával és citromos verbénaszósszal, a végén pedig egy pisztáciafelfújtba ágyazott keserűcsoki-szorbet. Az étkező, ahol mindezt felszolgálják, a hotel szíve. A konyha elképesztő, és ehhez méltóan két Michelin-csillagot is kapott már.

Hálószobák a gasztronómia jagyében

A hálószobák is a gasztronómia jegyében készültek, egytől-egyig a vad képzelet szüleményei. Az Ópium-lakosztályban egy Ming kurtizán szobra üdvözli a belépőt, a tradicionális japán szoba falait vörös szőnyegek borítják, egy ajtó pedig egy kis Zen-kertbe vezet. A Botticelli-lakosztályban körkörös lépcső vezet a klasszikus hálószobából a gyertyafényes fürdőbe, ahol egy falfestményen Vénusz néz le a páros öntöttvas kádra.

A Dovecote-lakosztály - amelyet Blanc Anglia legromantikusabb hálószobájának nevez - plafonján tükrök vannak, így teliholdnál az egész szobát beragyogja a holdvilág. A főszakács így nyilatkozik remekművéről: "Ez a hotel a tökéletességről szól. El kell magunkat kötelezni minden szinten: érzelmileg, szellemileg és érzékeink szintjén is."

Kiugrás a hétköznapi életből

Raymond Blanc igazán motivált ember. Nagyon megnyerő és meglepően szerény - figyelembe véve, hogy mit ért el. Valószínűleg szenvedélyessége és elkötelezettsége juttatta el a francia munkásosztály gyökereitől odáig, hogy huszonnyolc évesen megnyitotta első éttermét Oxfordban.

A kiugrás úgy történt, mint a mesékben: a pincérnek kellett beugrania a beteg szakács helyett egy kis angliai étteremben. Két év múlva a vendéglátóhelyet bejegyezték az éttermek bibliakalauzába, a Michelin-könyvbe, mindezt köszönhetően az autodidakta szakácsnak.