A táplálkozástudósok régóta tudják, hogy az inzulinszint a fogyásban és a hízásban egyaránt fontos szerepet játszik, ám az ebből levont következtetések kevéssé voltak meggyőzőek. Olyan diétákat alkottak, amelyek vagy nem működtek, vagy hosszú távon egészségteleneknek bizonyultak. Ezzel szemben ésszerűnek tűnik az a metódus, amelynek neve „inzulinelválasztó diéta”. Ennek lényege, hogy este minél kevesebb szénhidrátot együnk. Így alvás közben fogyunk.
Le kell szögeznünk egy alapvető tényt: fogyni csak akkor lehet, ha figyelembe vesszük az energiamérleget. Aki több kalóriát eszik meg, mint amennyit elhasznál, az hízik! Azonban a puszta kalóriaszámolgatás nem elegendő. Legalább ilyen fontos az elfogyasztott kalóriák minősége és elfogyasztásuk időpontja is. Mi tekinthető reális fogyásnak? A legszigorúbb kalóriamegvonás, pl. gyógyító böjt idején (léböjt idején naponta kb. 200-300 kcal-át veszünk magunkhoz), a páciensek kb. 20-30 dkg-ot fogynak naponta. A férfiaknál az eltérő hormonális működés miatt a fogyás nagyobb mértékű lehet. A fogyásban szerepet játszik a szövetekben felgyülemlett víz mennyisége is, amely fogyókúra idején kiürül.
Az ésszerű „fogyókúra” - tehát konzekvens, hosszabb ideig tartó kalóriacsökkentés és este kevés szénhidrát fogyasztása – esetén hetente 20-50 dkg súlyveszteség tekinthető reálisnak. Ha kitartást, állóképességet fejlesztő edzést és izomfejlesztő mozgást végzünk, elképzelhető, hogy a fogyás szám szerint csekélyebb mértékű lesz, mivel zsírszövetet bontunk, ugyanakkor izomszövetet építünk – ez azonban egészségügyi szempontból nem probléma, sőt kívánatos fejlemény.
Korábban azt gondolták, hogy a zsír hizlal, ezért a túlsúlyos embereknek egyszerűen csak kevesebb zsírt kell fogyasztaniuk, hiszen arányosan a zsírok tartalmazzák a legtöbb kalóriát. Amikor azonban ezek a zsírcsökkentő diéták csődöt mondtak, divatba jöttek a szénhidrátcsökkentésen alapuló fogyókúrák. Noha utóbbi irányzatok rengeteg valótlanságot is állítanak, tény, hogy valóban fontos az inzulinszint, mint fogyást befolyásoló tényező. A hasnyálmirigyünk által termelt inzulin kulcsfontosságú az anyagcsere-folyamatok alakulásában és a fogyásban. Az inzulin a tápanyagokat, tehát a cukrot, az aminosavakat és a zsírsavakat, bizonyos kapcsolódási pontokon (receptorokon) keresztül a sejtekbe juttatja. Ha a sejt elegendő tápanyaghoz jutott, a felületén található receptorok blokkolásával védekezik a túltelítődés ellen: ezt az állapotot nevezzük inzulinrezisztenciának. Ilyenkor a felesleges mennyiségű cukor zsírrá alakul, ami az inzulin segítségével a zsírszövetekbe jut.

Szétválasztó diéta: szénhidrátokat és fehérjéket nem egyszerre eszünk

Ha vacsorára egy szelet sajtos kenyeret eszünk, a kenyérben lévő szénhidrátok hatására megemelkedik vérünkben az inzulin szintje, amely a sajtban lévő nagy mennyiségű zsírt azonnal bejuttatja a zsírszövetekbe. Az inzulin ugyanakkor gátló hatást fejt ki a zsírok bontásáért és a szövetek regenerálódásáért felelős növekedési hormon (STH) termelődésével szemben. Ha ellenben este nem tesszük ki magunkat az inzulinszint növekedésének szénhidrátokban és fehérjékben gazdag élelmiszerek fogyasztásával, zavartalanul zajlik a zsírbontás és az izomszövet építése, regenerálása, különösen, ha valaki rendszeres testmozgást is végez. Dr. Detlef Pape esseni orvos e tényekre építve kifejlesztett egy új diétát, amelyet inzulinelválasztó diétának nevezett. Ez kiküszöböli azokat a hibákat és hiányosságokat, amelyek az eddigi, low-carb vagy glyx-diéták sajátjai voltak. A „régi” Hay-féle elválasztó diéta szigorúan tiltotta a szénhidrátok és fehérjék egyidejű fogyasztását. A dr. Pape által kidolgozott diéta megengedi a szénhidrát és fehérje egyidejű fogyasztását reggel és délben, de tiltja este.
A reggeli legyen szénhidrátokban gazdag, mivel a teljesítményhez szénhidrátokra van szükségünk. Az általános low-carb diéta helytelen és egészségtelen.
Este a túlsúlyos személyeknek messzemenően tartózkodniuk kell a szénhidrátoktól: kenyértől, tésztáktól és más, gabonákból készült ételektől (pl. pizzától!), de burgonyától, kukoricától, főtt sárgarépától és hüvelyesektől (a lencse kivételével) - és az édességektől, gyümölcstől és üdítőktől.
Amíg a vérben inzulin kering, a test cukorból nyert energiafelvételre van programozva, és nem kezdi el bontani a zsírokat. A szénhidrátokban gazdag ételek, de különösen a szénhidrát és fehérje együttes fogyasztása megemeli az inzulinszintet.
Mivel étkezés után – különösen, ha az szénhidrátokban gazdag – órákig inzulin termelődik, a fő- és kis étkezések ütemét betartva zsírbontásra nem is kerülhet sor. A zsírbontás tehát csak alvás közben, éjjel lehetséges. Ezt akkor használhatjuk ki, ha este tartózkodunk az inzulinszintet megemelő ételektől. Ez a magyarázata az alvás közben zajló fogyásnak. Természetesen az eredmények érdekében az elfogyasztott napi kalóriamennyiséget is figyelembe kell venni. Az éjszakai zsírégetés pedig csak testedzés hatására zajlik igazán hatásosan. E táplálkozási reform vonzó tulajdonsága, hogy nem tilt meg kategorikusan bizonyos élelmiszereket, inkább azok napszaki elosztását tartja szem előtt. A reggelire elfogyasztott szénhidrát - pl. gyümölcsös müzli formájában – alkalmas az anyagcsere serkentésére. Körülbelül ötórás szünet után az inzulinszint ismét csökkenni kezd, és ebédre ismét ehetünk vegyes táplálékot. Este fehérjékben gazdag, szénhidrátban szegény ételeket fogyasztunk, amivel megakadályozzuk az inzulinszint magasba emelkedését, így éjszaka megindul a zsírbontás.
A szénhidrátban szegény kombinációkra (lásd a heti étrendet is) alapvetően a következők jöhetnek számításba:
Zöldség (burgonya, kukorica és főtt sárgarépa kivételével) tofuval, hallal, mogyoróféleséggel (pl. kesudió) vagy hússal.
Saláta vagy nyers élelmiszerek sajttal, hallal, tofuval.
Az étkezés bázisául a prof. Leitzmann-féle teljes értékű étrend szolgáljon: Lehetőleg mindent természetes formájában, biológiai termesztésből, az évszakra jellemző helyi termékeket kell enni, és a vitaminokat kímélő módon kell elkészíteni. Túlsúly esetén mindezt egészítsük ki azzal, hogy este szénhidrátokban szegény ételeket kell fogyasztani! Ha mindezt rendszeres testedzéssel, mentális tréninggel (jóga, autogén tréning, relaxációs technikák, meditáció stb.) kiegészítjük, elkerülhetjük az ideges eredetű falásrohamokat, nassolást. Így garantált a fogyás és az elért eredmények hosszú távú megtartása. A fenti étkezési reform bevezetésére ideális a böjtkúra utáni időszak.