Neked mit jelent az otthon?

Kinek a kávéfőző, kinek a gyerek pizsamában… A meghittség, a biztonság, vagy egyszerűen csak a „saját” fogalma. Lélekmelengető vallomások arról, kinek mi az otthon.

Dorothynak igaza volt: mindenütt jó, de legjobb otthon. Miközben az élet hurrikánjaival küzdünk – és gyakran gonosz boszorkányokkal is -, megnyugtató tudni, hogy a küszöbön túl vár az a puha ágy, a kedvenc tárgyaink, jó esetben ölelő karok, sőt, van, akit egész apró karok is. Ám az otthont mindenkinek más dolgok jelentik, és jól esik néha megtudni, ki mitől érzi otthonnak azt a bizonyos helyet. Mert amikor az élet tele van nehézségekkel, olyan jó becsukni magunk mögött az ajtót, és egyszerűen hazaérkezni. Hiszen annyi mindenünk nincs, miközben kis, jelentéktelennek tűnő dolgok egy egész külön világot jelenthetnek.

Az otthon…

Egy meleg ágy, amiből nem lehet reggel kikelni, a kis rózsaszín fogkefém a fürdőszobában, és a nap végén a férjem kulcscsomójának csörgése a zárban.

A béke érzése egy nyugodt, esős vasárnap délután. A megkönnyebbülés érzése, amikor leparkolok a ház előtt munka után. A halk puszi, amit az ölemben alvó kislányom homlokára adok. A férjem karjának melegsége, ahogy átölel. Sok helyen laktunk az elmúlt évek során, de ezek azok a pillanatok, benyomások, amitől otthon érzem magam.

Az a hely, ahol senkit nem zavar, ha pizsamában, kócosan készíted a reggelit.
Egy friss citromillatú nappali, nyitott ablakok, rengeteg napfény és melegség mindenhol, miközben anyukám meggyes pitéjének az illata száll a sütőből. Nekem még mindig ez az otthon.

Ahol meztelen lehetek – érzelmileg és fizikailag egyaránt.

Annyit jelent, hogy olyan emberek vesznek körül, akik az egyik pillanatban halálra idegesítenek, a másikban viszont a világ legboldogabb emberének érzed magad miattuk, velük. Tudni, hogy mindegy, milyen nehéz az élet, valakire mindig számíthatsz.

Az otthon nem egy hely. Az egy érzés.

Ott van, ahol nem kell tökéletesnek lennem. Ha bundáskenyeret akarok enni krumplipürével, vagy hatalmasakat röhögni egy rajzfilmen, megtehetem, mert otthon vagyok. Leülhetek pizsamában egy pohár borral a porcicák mellé, és őket ez egyáltalán nem zavarja.

Lepkékre vadászni az öcsémmel a kertben, hatalmasakat nevetni, miközben anya tereget a teraszon, és apa morgolódik a garázsban. Azok voltak életem legszebb pillanatai.

Ahol az életed romjai gyönyörű kastélynak látszanak, ahol a savanyú citrom inkább édes limonádé, és ahol néhány plusz kilótól csak annyival több szeretni való van rajtad.

A férfi számára egy olyan világ, ahol a főnököm, a goromba ügyfelek, a béna sofőrök, és az élet összes baromságát meg lehet osztani valakivel – cenzúrázatlanul, aggodalmak és megbánások nélkül.

Hét éve vagyunk házasok, és azóta minden évben máshol laktunk. Számomra az otthon ott kezdődik, amikor az utolsó doboz tartalma is a helyére került.

Ahogy a nap besüt a konyhaablakon reggelente, és a férjem ott áll a pultnál, és a tízóraikat csomagolja, mielőtt elindulunk munkába és iskolába. Kati szomszédom, akihez mindig átkopoghatok pár tojásért, és a másik szomszéd fűnyírójának morgása. Ahogy a nagylányom menetrendszerűen elindul a törzshelyükre, a fiam rohanva szedegeti össze a focicuccát, a kislányom nyaggat, hogy olvassak még egy fejezetet a Haragumiból. Ahogy a kutya befészkeli magát a kedvenc olvasófotelembe, és ahogy egy utolsó pillantást vetek az összes gyerekre lefekvés előtt. Az otthon jelenti a kiszámíthatóságot ebben a bizonytalan világban.

Akkor tudom, hogy otthon vagyok, amikor szeretve és biztonságban érzem magam, és a kupi mind az enyém.

Férfi létemre nem sok dologban jeleskedem: mondjuk a sportban, a grillezésben és az akciófilmek nézésében vagyok igazán jó. És bármennyire is szeretném azt gondolni, hogy az életem olyan fantasztikus, mint azoké a tökéletes embereké a filmekben, az enyém inkább csak stresszel és megpróbáltatásokkal van tele. De otthon igazi szuperhős lehetek. És amikor én nyerek, az olyan, mintha Világkupát nyertem volna. Ha röptében be tudom kapni a felém repülő pattogatott kukoricát, ha enyém a mindentvivő kártya, vagy épp sikerült megfordítanom a palacsintát, a világ tetején érzem magam – mert ők ezt éreztetik velem. Az ölelések, a puszik és a mosolyok mind az élet napfényes oldalát jelentik. Az otthonomban tökéletes arányban van jelen a nevetés és az a jóleső dráma, ami segít, hogy tovább küzdjek odakint. Mert nekik, itthon fontos vagyok.

A frissen teregetett ruha illata egy bögre tea mellett.

Az az otthon, ahol tisztelnek és megbecsülnek, ahol szükség van rám és ahol szeretnek, ahol nem ítélnek és nem kell mást mutatnom, mint amilyen vagyok, és ahol mindig lehet találni valamit, amin nevethetünk – még a legrosszabb napokon is.

Otthon? Az otthon ott van, ahol a kávéfőzőm van. Azt csak olyan helyre viszem, ahol jó lenni, és maradni akarok.

Számodra mi jelenti az otthont? Oszd meg velünk a hozzászólásokban!