Testvérségben a halállal, minden éjjel

Biológiai funkciója máig nem tisztázott. Egyes vélemények azt mondják, a test így csökkenti a testhőmérsékletet és a metabolikus rátát (energiafelhasználási sebességet), a hőháztartásunk belső szabályozása ugyanis túlontúl nagy energiafelhasználással jár. A „visszaállítási, illetve visszanyerési" elmélet szerint pedig a szervezet az elhasználódó kémiai-fiziológiai folyamatok regenerációját segíti elő ily módon. Akármi is ennek a látszólag passzív folyamatnak a célja, életünk mintegy harmadát – átlagosan 26 évet – töltünk el vele: az alvással.

Bár az alváskutatás az utóbbi néhány évtizedben számos kérdésre választ adott, továbbra is vannak olyan alapvető agyi folyamatok, melyeket még mindig nem értünk pontosan. Az ötvenes években megjelent EEG (elektroencefalográf) lehetővé tette, hogy megérthessük az agy megannyi, addig rejtélyes működését, köztük az alvással-álmodással kapcsolatos folyamatok egy részét. A berendezés az elektromos feszültségváltozásokat mérve meglehetősen pontos képet tud adni az agykérgi aktivitásról és ezek az eredmények nagyon jól használhatók az alváskutatásban is.

„Ó szent alvás! Halál íze! Forró agygép hűtő vize! El-elkezdett tündérrege!”

Konvencionális analógia az alvás halálhoz hasonlítása, Homérosz egyenesen a halál testvérének nevezte ezt a békés, éjszakai folyamatot. A metafora elterjedt volt a későbbi kultúrák és korok irodalmi-képzőművészeti alkotásaiban is, de a hasonlóság valójában csak elsőre tűnik megalapozottnak. Való igaz, az alvó emberre jellemző a mozdulatlanság, a teljes izomtónus-vesztés (szemben a kataplexiás beteggel, aki ezt teljesen éber tudatállapotban éli át) vagy a testhőmérséklet-csökkenés. Az alvás a központi idegrendszer ébrenléttől eltérő, bonyolultan szabályozott állapota, ám valójában nagyon is aktív folyamat. Elalváskor az emberi agy hullámai az ébrenlét figyelő, aktív állapotából (béta-hullám) nagy amplitúdójú alfa-hullámokba váltanak át.

Az alvás szakaszai

Alvásciklusunk mintázata jellegzetes, REM (rapid eye movement ‛gyors szemmozgásos szakasz’) és nem-REM szakaszok váltják sorra egymást. Noha ilyenkor a szervezet kívülről szemlélve nem mutat különösebb látványos eltérést, az agyi elektromos hullámokat, az izomtónust és a szívritmust vizsgálva azonban speciális értékeket lehet rögzíteni. Egy alvási ciklus nagyjából 90-120 percig tart, négy REM és egy nem-REM-szakaszból áll. Nyolcórányi alvás során általában négy vagy öt különböző REM-periódus zajlik le, és a reggel közeledtével előfordulhat egy rövid – gyakran nem tudatosult – felébredés is.

Az alvás nem-REM szakasszal kezdődik. A szemmozgások szünetelnek, a szívritmus, a légzés lelassul és az agy anyagcsere-folyamatai 30%-kal csökkennek az ébrenléti állapothoz képest. Körülbelül egy órányi alvás után a felnőtt ember agyában sajátos változások kezdődnek: az EEG jelei nagyon élénkké válnak, bizonyos esetekben még élénkebbé, mint ébrenlétkor. A légzés és a szívverés felgyorsul, 10-20 másodperces szakaszokban erőteljes szemmozgások figyelhetők meg a csukott szemhéjon keresztül. A testre szinte teljes bénultság lesz jellemző, csak a szív, a rekeszizom, a szem izmai és a simaizmok (pl. belekben, vérerekben) működnek továbbra is. James D. Watson elmélete szerint a gyors szemmozgásos szakasz az agy memória-konszolidációjáért felel, ilyenkor törlődnek a nap során átélt felesleges információk.

Ismereteink az alvás különböző szakaszairól komoly alváskutatásokból származnak. A REM-fázisban felébresztett emberek ezek során szinte kivétel nélkül arról számoltak be, hogy éppen álmodtak, azonban az álmodás – a legújabb kísérletek alapján – nem csak ebben a szakaszban lehetséges. A nem-REM-álmok leginkább a nappali gondolkodásunkhoz hasonlít, kevésbé élénkek, vizuálisak és érzelmekkel telik, mint a gyors szemmozgásos szakasz álmai.

Inszomnia és hiperszomnia

Az emberek alvásigénye különböző. Egyesek beérik néhány óra alvással, míg mások akár tíz órányi alvás után is fáradtan ébrednek. Napóleon mindössze öt órát aludt naponta, azt is részletekben, Einstein, Churchill, Edison viszont akár tizet is. A túl kevés alvás negatív hatást gyakorol az immunrendszerre, hajlamosít az elhízásra, valamint a szív-és érrendszeri betegségekre, azonban hasonlóan káros a túl sok alvás is. Ha huzamosan naponta 8-10 órát alszunk, azzal sokszorosára növeljük a stroke esélyét.

Számos betegségről, zavarról tudunk, melyek gátolják a nyugodt, éjszakai pihenést. A leggyakoribb alvással kapcsolatos zavar minden bizonnyal az inszomnia, vagyis az álmatlanság. A kórkép nagyjából minden ötödik felnőtt embert érint és az elalvással, valamint átalvással kapcsolatos nehézségeket foglalja magába. Inszomniáról abban az esetben beszélhetünk: ha az álmatlanság a hét négynél több napján jelentkezik, az elalváshoz szükséges idő meghaladja a fél órát (elalvási inszomnia), az alvást legalább három tudatosul ébredés zavarja meg (átalvási inszomnia) vagy az ébredés a megszokottnál minimum egy órával előbb következik be (ébredési inszomnia).

A betegek számára legalább ilyen zavaró a hiperszomnia is, vagyis a túl sok alvás igénye. Amikor a páciens alvásigénye legalább 25%-kal megnő, az orvosok rendszerint komoly idegrendszeri betegségekre (agyvelő- vagy agyhártyagyulladás, tumor), szív- és tüdőbetegségekre vagy májelégtelenségre kezdenek gyanakodni.

Míg az inszomnia hátterében elsősorban érzelmi okok – úgymint szorongás vagy stressz – állnak, addig a kóros aluszékonyságot legtöbbször valamilyen szervi rendellenesség okozza.